Babits Mihály: AVE MARIA GRATIA PLENA
régi istenről pompás látományt,
mint hajdan egy, aranyzápor gyanánt
tört eget és hullott le Danaéra -
Semele vágyban vágyakat kivánt
s istent könyörgött látni és a láng
megkapta s barna teste szétaléla:
s szemem-szívem most tölti borzalommal
e szent szerelmi rejtelemnek árnya:
egy angyal, a kezében liliommal,
s fölöttük egy galamb hószinü szárnya.