Babits Mihály: DANS L'INTERMINABLE...
unalom a puszta,
fénylő hó behuzta
homoknyi szemekben.
csupa fénytelen réz-
felél a hold néha
s meghal megin, elvész.
a közeli völgyek
erdőin a tölgyek
lebegnek a ködben.
csupa fénytelen réz -
felél a hold néha
s meghal megin, elvész.
és te sovány ordas,
ki egyre párolgasz,
mi lelt ma, ti bolygók?
unalom a puszta,
fénylő hó behuzta
homoknyi szemekben.