Babits Mihály: INTÉZETI LÁNYOK
tizenöt éves, tizenhat a másik.
A szeptemberest halkan orgonázik.
Kék szem, és eperajk, és ami tetszik...
- fesztelen kényelem és párnapázsit -
már a kisebbik nyujtózkodva ásit:
mellére csókot nyom az öregebbik,
és szenvedélyes, és a drága, dombos
árnyba, szőke bozótba merül ajka.
(az igért táncokat számolja rajta)
és mosolyog ártatlan szendeségben.