Babits Mihály: LE PETIT COIN...
mely az enyém,
s mely éltetett, a nagy remény,
megáldatott.
Órái a sok régi bünnek
sápadnak, tünnek
fehér számlapján bús szivemnek.
egyszerüség.
Mit van nekem kivánni még,
aki KRISZTUST vendégelem?
Kemény kenyerem, durva ágyam,
szegénységem, magányom,
óh, szent próbám! Óh, drága tanulmányom!
s ez áhitat,
mely szeretettel átitat,
olyan szelid s olyan naiv
megoldást adnak életemnek,
a féktelennek,
melyben vágyaim elpihennek.
a jó halált.
Küzdelmeimet áldd meg, áldd
türelmes óhajtásomat!
Alázat utján közeledve
kér egy szegény sziv, vedd be
őt és övéit, örök örömödbe!