Babits Mihály: MOLLIS INERTIA
MOLLIS INERTIA
Mérthogy agyamban olyan tétlenség akkora fáradt
mintha a léthei álmotadó ital égne kiszáradt,
Kérdezed, óh Maecenas, kérdésed megöl engem:
tiltja hogy a megigért, elkezdett jambusi versem
Mert szeretek. Hajdanta Bathyllost, samosi párját
Domboru lanttal az is gyakran siratta meg álmát,
Égsz magad is. Lángod szépségben a trójai vésszel
Engem azonban olyan szabadoslány, Phryne, emészt el,
| feledékenység terhe nyom, |
| eltikkadt, forró torkomon? |
| egy istenség, egy istenség |
| pálcára göndöríttessék. |
| így szereté Anakreon. |
| de nem kimért verslábakon. |
| versenyez: örülhetsz te még. |
| kinek egy férfi nem elég. |
