Babits Mihály: A SZÍV
A SZÍV
Minden a szív - mondják a hölgyek-
szív nélkül szerelem s boldogság nem terem;
és minden a szivé: veszteség, győzelem-
Tünődtem ezen én; - hogy ily döntéshez érjek
végűl: nem értik ők szószerint a "szivet,
hanem csak jámbor és illemes szóval élnek
Pláton a "szív-viszonyt" bár bölcselegve zengi:
Pláton maga marad és nem hisz néki senki.
Szerelemről aki bölcselkedik, bolond,
csak egy törvénye van e drága tudománynak,
az, mit a természet tár eléd és kimond;
Apáca, márkinő, király, inas, komorna,
bonc, rabbi, szerzetes, víg cimbora s mogorva
pap - és a tagadó, ki Istent káromolja:
mind-mind kapott szivet, vágyót és élvezőt.
Sokat játszottam vele tíz-husz éve
a sok játékban elkopott szegény.
szív nélkül szerelem s boldogság nem terem;
és minden a szivé: veszteség, győzelem-
| de mire gondolnak e hölgyek |
| szívről beszélve szüntelen? |
végűl: nem értik ők szószerint a "szivet,
hanem csak jámbor és illemes szóval élnek
| a durva szó helyett. |
Pláton maga marad és nem hisz néki senki.
Szerelemről aki bölcselkedik, bolond,
csak egy törvénye van e drága tudománynak,
az, mit a természet tár eléd és kimond;
| más oktatóját ne kivánjad. |
| És ő kétféle szívet alkotott: |
| külön-külön fiúnak és leánynak. |
| Az emberiség régen elfogyott |
| volna, ha mind egyforma szíve volna: |
| azért adott különbözőt. |
bonc, rabbi, szerzetes, víg cimbora s mogorva
pap - és a tagadó, ki Istent káromolja:
mind-mind kapott szivet, vágyót és élvezőt.
| De egynek sem elég a maga szíve, |
| mindegyik még egy másikat kiván. |
| Bolond egy szerszám a sziv ám! |
| (akkor voltam boldog legény) |
| és minden napom, éjem, évem |
| úgy eljátszottam, hogy a szívem |
