Babits Mihály: ÉNEKE ÁGNES VÉRTANÚSÁGÁRÓL
ÉNEKE ÁGNES VÉRTANÚSÁGÁRÓL
Ágnes boldog szüz, e napon
született, mikor szellemét
szent vérével öntözte meg
s úgy küldte vissza ég felé.
született, mikor szellemét
szent vérével öntözte meg
s úgy küldte vissza ég felé.
Még férjhezmenni fiatal,
vértanuságra már erős:
holott a férfihit meging,
s a fáradt vénség megtörik.
vértanuságra már erős:
holott a férfihit meging,
s a fáradt vénség megtörik.
Kettős gonddal a remegő
szülők őrzik a lányszobát,
de minden ajtón áttör az
igázhatatlan áhitat.
szülők őrzik a lányszobát,
de minden ajtón áttör az
igázhatatlan áhitat.
Azt hinnéd, nászra vezetik,
oly vídám arccal lépeget;
különös nászkincset visz ő
s szív-vére lesz a hozomány.
oly vídám arccal lépeget;
különös nászkincset visz ő
s szív-vére lesz a hozomány.
Fáklyát kap kézbe, hogy hamis
istennek gyújtson illatot,
s felel: "Krisztus szüzeihez
nem ilyen fáklyák illenek.
istennek gyújtson illatot,
s felel: "Krisztus szüzeihez
nem ilyen fáklyák illenek.
E tűz eloltja a hitet!
Ez a láng elfedi a fényt!
Vágj, pallos, vágj! hogy elfolyó
vérem az oltárt fojtsa ki!"
Ez a láng elfedi a fényt!
Vágj, pallos, vágj! hogy elfolyó
vérem az oltárt fojtsa ki!"
Mily szép volt, megsebezve még!
Magára vonta öltönyét.
Szemérme legfőbb gondja, hogy
meg ne láthassák meztelen.
Magára vonta öltönyét.
Szemérme legfőbb gondja, hogy
meg ne láthassák meztelen.
S meghalt; de még szemérme élt.
Arcát kezével fedte ő.
Mikor elesett: térdre hullt
illendőn, szépen, megadón.
Arcát kezével fedte ő.
Mikor elesett: térdre hullt
illendőn, szépen, megadón.
