Babits Mihály: HAJNALI ÉNEKE KRISZTUS ÉLETÉRŐL
dalolván Krisztus királynak köteles dícséretet!
akit Jesse vesszejének, oroszlánnak olvasunk,
atyád jobbja, hegy és bárány, sarkalatos sziklakő,
vőlegény, isten, galamb, láng, égi pásztor és kapu!
századok előtt ki voltál, első század Atyja te!
s mindeneknek alkotója amit az Úr élni hív;
te kit Gábriel szavára szűzlány méhe fogadott!
e sohsem látott új dolgot: fiatszűlő szűzleányt.
aranyat és tömjént hozva mint királyi adományt:
s így jött Heródeshez hír, hogy hatalmára les veszély.
A gyermeket messzementik hol a Nílus vize foly,
s (Heródes hunytán) nevelni visszakapja Názareth.
sok lappang, sokat föIírtak, sokat látott sok tanu;
mennyek országát hirdette, s tettel pecsétlé a szót.
szavától tisztúl a poklos és föltámad a halott.
Borrá, hol a bor hiányzik, váltja a kancsók vizét.
s még a vendégség morzsáit hordja tizenkét kosár
s a füben nyugvó nép ajkán a dicséret nem apad.
kik között akadt a Júdás, aki árulója lett.
és az ártatlan rabbá lesz, elhurcolják, nem csatáz;
hamis váddal törnek rá, hogy Ponciushoz átvigyék.
De a nép mind azt kiáltja: el kell venni életét
Caesar biztonsága végett! - és a népé lesz a Szent!
Végül a Keresztre vonták, gazokért az Igazat.
Aki húst öltött és meghalt: így győzte le a Halált!
Ott függ, és nagy kiáltással hívja atyját, Istenét.
Kárpit hasad, templom tárul, a világra éj borul
és kikelnek a sirokból régen elzárt tetemek.
s friss vászonpólyába kötve gyásszal tette föld alá.
Testét Annás őríztetvén katonákat állitott,
látni, beváltja-e Krisztus, amit élve megigért?
köntösének sugarával minden selymeket legyőz.
Krisztus fölkel, test és lélek, s elmozdítja a követ.
Látja ezt Judaea, látja, és tagadja hazugul.
megjelent nekik gyászukban, viditotta bánatuk.
Majd apostoloknak adta tudtul, hogy harmadnap őt
halottaiból kikölté égi Atyja jobbkeze.
s ha kétkednek, hogy föltámadt, bejön zárt ajtókon át.
Inti a Törvényre őket, küldi Szentlelkét nekik:
Isten lelkét, a Háromság összetartó szellemét.
az Atya nevét imádva, híven vallva a Fiút,
s a Lélekben megfürödve lássa a hit titkait,
megfürödve, újraszűlve, mint Istennek gyermeke.
amely megtanított rá, hogy életünk nem múlik el.
Mi imával s dallal hívjuk, amit jönni vár hitünk
és a végtelen felséget énekelve végtelen
hajnal előtt, világ előtt, zengjük a Krisztus királyt.