Babits Mihály: ÉNEKE A SZENTLÉLEKRŐL
teremtmény életének élete,
szent vagy, ki a formákat élteted!
s gyógyítva dörzsölöd a bűzös sebeket!
szeretet tüzelője!
Óh zamat a mellekben, édes íz!
ki szíveinkbe átivódsz az erények jóillatával.
maga köré gyűjti az idegent
s megkeresi az elveszettet.
Óh egység záloga minden tagok között!
Óh tisztesség öve, áldj meg
és tégy boldoggá!
ki áthatoltál mindenen
a magasságban,
s földi világban,
s minden mélység szurdokában:
mindenkit összekötsz és egybehajtsz.
röpül, átivódik a kő,
vizek folyókat öntenek
és zöld pompát izzad a barna föld.
akiket életükben a bölcseség ihlete vidámít.
ki a dicsőség hangja
s élet öröme vagy;
remény és erős becsület,
s fényességgel fizetsz!