Babits Mihály: JÚNIUS
JÚNIUS
Bámultam a dicső egen
s a dombok zöld körén
s tépődtem: ha meg kell nekem
pihennem a föld ölén
csak júniusban volna jó,
midőn fris ér üt illanó
habzajt a völgy fölén,
hogy sirért sirásó keze
a földet nékem üsse be.
s a dombok zöld körén
s tépődtem: ha meg kell nekem
pihennem a föld ölén
csak júniusban volna jó,
midőn fris ér üt illanó
habzajt a völgy fölén,
hogy sirért sirásó keze
a földet nékem üsse be.
Hóval lepett halotti gyöngy,
fagyott talaj üre,
hulló kemény, jeges göröngy
koporsós mélyire: -
el, szörnyü képü téli ágy!
kék légy, te ég, s te lég, te lágy,
láb hágjon zöld füre,
ha majd a nedves föld-elem
puhán befolyja szűk helyem.
fagyott talaj üre,
hulló kemény, jeges göröngy
koporsós mélyire: -
el, szörnyü képü téli ágy!
kék légy, te ég, s te lég, te lágy,
láb hágjon zöld füre,
ha majd a nedves föld-elem
puhán befolyja szűk helyem.
S a hosszu, hosszu nyári nap
aranyja lengje meg,
s virág, amelynek szirma hab,
s szárán fris csepp remeg,
fészkeljen rajt aranyrigó,
szerelmi regét vijjogó,
szálljon gyors lepke meg,
s gazda méh, beszédes madár
szavától zengjen a határ.
aranyja lengje meg,
s virág, amelynek szirma hab,
s szárán fris csepp remeg,
fészkeljen rajt aranyrigó,
szerelmi regét vijjogó,
szálljon gyors lepke meg,
s gazda méh, beszédes madár
szavától zengjen a határ.
S vidáman szálljon délbe ki
a városból a zaj,
vagy este lányok éneki
a hold felé s kacaj
s kövem előtt, a fű között,
az alkonyfénynél, gyűrüzött
pártól boldog sóhaj:
se látvány ne legyen, se hang
búsabb, hol engem rejt a hant.
a városból a zaj,
vagy este lányok éneki
a hold felé s kacaj
s kövem előtt, a fű között,
az alkonyfénynél, gyűrüzött
pártól boldog sóhaj:
se látvány ne legyen, se hang
búsabb, hol engem rejt a hant.
Tudom, hogy már nem lesz enyém
ez évszak kelleme,
nekem már nem ragyog e fény,
és nem szól e zene,
de majd ha nyughelyem körül
nehány barátom sírni gyül
tán elmulat vele,
s fény és virág s a dal s a lég
tovább siromnál tartja még.
ez évszak kelleme,
nekem már nem ragyog e fény,
és nem szól e zene,
de majd ha nyughelyem körül
nehány barátom sírni gyül
tán elmulat vele,
s fény és virág s a dal s a lég
tovább siromnál tartja még.
S lágyult szívükbe mult idők
emléke tér megint
s lágyult hangon említik őt,
kinek hiába int
e fény, mely környezi s e nyár,
melyből csak az a része már,
amit sirjára hint -
S lelkükben mélyült vágy gyullad
hallani élő hangomat.
emléke tér megint
s lágyult hangon említik őt,
kinek hiába int
e fény, mely környezi s e nyár,
melyből csak az a része már,
amit sirjára hint -
S lelkükben mélyült vágy gyullad
hallani élő hangomat.
