Babits Mihály: HÉPHAISZTOSZ
mert csúf valék és szégyenére sánta;
teljes egész nap, teljes éjjel estem
mint hullócsillag, a nagy Óceánba.
Eurynomé, az óceáni lányka
s Thetisz, az ezüstlábú asszonyisten
bevitték a zöld, márványos karámba,
s hol a zöld éjben lángom lett a lámpa,
ott készítettem kezem sok csodáját,
míg nagy halak suhantak el köröttem,
s zúgott az örök óceán fölöttem.