Babits Mihály: AESTATI HIEMS
nyúlt jegenye szomjassan andalog,
sárgúlva rogynak árva kazalok,
sárgúl a nyírott róna törpe sarja.
szíján suhogva vaskerék forog;
unt hő az égből lankatag csorog,
s a földet már az őszi érc kaparja.
s tétúl üres marékkal kavarog;
horgolva űzik csókák, karvalyok.
tanyában járja alsós és tarokk;
s az élet emlékét a hó takarja.