Babits Mihály: VÉRIVÓ LEÁNYOK
keringenek szivem körül;
zsineget fonnak zabolának -
hajrá! a Sátán úgy örül!
vacogó fogaim közé -
a legderekabb fiu lesz ma
az ördögé! az ördögé!
milyen gyönyörüség nekem! -
Puha combjuk hideg nyomását
borzongó háttal élvezem.
hol mélyebb ágyékuk tüzell:
jaj mért vagyok velük magamra?
mért hagytál engem, szent Szüz, el?
s emléked lelkesítne még,
keresztet kennék szemeimre,
s buzgón kiáltanám: "Elég!
vad semmi! vampir-elmerajz!
Lelkem tinektek zárva; nálam
a titkos kulcs; az égi pajzs."
szivet erősítő kehely,
Mária, győzhetetlen zászló,
mért hagytál, szent Szüz, engem el?