Babits Mihály: CSILLAGOKIG!
CSILLAGOKIG!
Ó, szomorú téli sötét, te szennyes fekete bársony!
Örülök annak a kis résnek a függönyömön,
mert rajta a végtelen Terek mélyébe látni,
csillagokig!
Örülök annak a kis résnek a függönyömön,
mert rajta a végtelen Terek mélyébe látni,
csillagokig!
A szomszéd szobákból az Élet örök ritmusa, alvó
kedves életek lélekzése - ó, ti
meleg Erők titkos munkája, kik jöttök az Idő
fenéktelen mélyeiből!
kedves életek lélekzése - ó, ti
meleg Erők titkos munkája, kik jöttök az Idő
fenéktelen mélyeiből!
Élet vagyok én is, meleg erő - gyűlöljön aki rossz!
Magyar korok mélyeiből, nagyapákon, apákon át
ide értem ahol kilátok a csillagokig,
csillagokig!
Magyar korok mélyeiből, nagyapákon, apákon át
ide értem ahol kilátok a csillagokig,
csillagokig!
Gyűlöljön aki rossz! S szeressen a jó! Mert nem nézek én mást ezután
csak testvértüzek lobogását, nem hallok én mást ezután,
csak testvéréletek ritmusát tér meg idő
fenéktelen mélyeiből!
csak testvértüzek lobogását, nem hallok én mást ezután,
csak testvéréletek ritmusát tér meg idő
fenéktelen mélyeiből!
Aludj, barátom! s építsd erőidet a jövőnek!
Aludj, testvér! ó, bár mind testvérek, emberek, lelkek,
kéz kézben, erőt erő táplálva, mint áram áramot,
törnénk föl csillagokig!
Aludj, testvér! ó, bár mind testvérek, emberek, lelkek,
kéz kézben, erőt erő táplálva, mint áram áramot,
törnénk föl csillagokig!
