Babits Mihály: ÉNEKEK ÉNEKE
tomporodnak kerülete mint a mesterek kezéből kikerült kösöntyű.
a te két emlőd nyugalma mint a liliommezőkön legelő két bárány.
hasad mint a zaffirokkal rakott elefánttetemnek drága tündöklése.
karod ámbraszín pereccel, két kezed nehéz gyűrűkkel aranyosan gazdag.
nyakad mint a karcsú torony kimagaslik hasonlóan Libanon hegyéhez.
fogaid mint most fürösztött tiszta, hófehér juhocskák; ajakad tömjénes.
szemed mint a kék halastó; arcod ékességeinek ki mondhatja számát?
mert kemény a szerelem mint a koporsó és erős mint nagy vizeknek sodra.
már a szőllő is virágzik s kifakadtak ajtónk előtt a gyümölcshozó fák.