Babits Mihály: A JOBBAK ELMARADNAK
és sorompókra leltek oly hamar,
ne vigyétek ki bús hirünket innen.
áldozat bárányáét szalagok,
csak mint hegedhetetlen sebnyilások.
mágus Szokás vagy szoptatós Remény:
álmodunk és vergődünk álmainkban.
némák vagyunk és süketek; a vér
betölti szánkat, vér kavarg fülünkben.
ó jaj, a táblákat mi összetörtük!
ó jaj, bölcs véneinket megtagadtuk!
a régi erkölcs jobb volt; régi mód,
régi szavak, régi ész, régi oltár.
barbár korok vátesse visszavágy
mikor még Róma állt s az ősi Vallás.
Ó magyarok! haragszik tán az Isten!
Havas tavasz korbácsa sujt; a nép
nyomorg s a gyilkolásban leli üdvét.
korbáccsal a kezében; már az ének
eresz alá némul; és az a Jobb,