Babits Mihály: REKONVALESZCENCIA
REKONVALESZCENCIA
Szekszárd, 1925. Gyertyaszentelő
Szép téli napsugár! A föld most
lombtalan,
de arany:
mint a munkálatlan aranymű.
lombtalan,
de arany:
mint a munkálatlan aranymű.
Mária ünnepére ballag
az anyóka
a templomba.
Vén tüdeje issza a harangszót.
az anyóka
a templomba.
Vén tüdeje issza a harangszót.
Ma korábban ébred a lusta
csitri lány.
Este bál...
Dalol, amint harisnyáját húzza.
csitri lány.
Este bál...
Dalol, amint harisnyáját húzza.
A fákat, hogy megint rügyezni fognak
irígyli a
kálvária
három sovány keresztje a dombon.
irígyli a
kálvária
három sovány keresztje a dombon.
A medve is kinéz ma vén odvából:
de visszabúj...
Nagyon is új
ez a bolond boldogság és félős...
de visszabúj...
Nagyon is új
ez a bolond boldogság és félős...
Mint öregúr, sétálok a napban,
a ház hosszán
botozván;
rád gondolok s ingó örömeimre.
a ház hosszán
botozván;
rád gondolok s ingó örömeimre.
Olyan vagyok tán, mint a dombtető vén
keresztje?
vagy mint a medve?
vagy mint a föld, fák, anyókák és lányok?
keresztje?
vagy mint a medve?
vagy mint a föld, fák, anyókák és lányok?
Anyóka tipeg bennem is egy Templom
lépcsején:
a Remény...
S valami bálba készülök estére?
lépcsején:
a Remény...
S valami bálba készülök estére?
