VERSENYT AZ ESZTENDŐKKEL! 1933
VERSENYT AZ ESZTENDŐKKEL! 1933
Mint a kutya silány házában,
legeslegutolsó a családban,
kiverten és sárral dobáltan,
és mégis híven és bátran
kiált egyedül a határban
fázva és szeleknek kitártan:
amit kiáltok, úgy kiáltom
vénen, magamban és ziláltan,
sárosan, rúgdalva, ruhátlan,
híven, remegve és bátran.
legeslegutolsó a családban,
kiverten és sárral dobáltan,
és mégis híven és bátran
kiált egyedül a határban
fázva és szeleknek kitártan:
amit kiáltok, úgy kiáltom
vénen, magamban és ziláltan,
sárosan, rúgdalva, ruhátlan,
híven, remegve és bátran.
Magamra maradtam, magamra
és hangom mint vén kutya hangja
rekedt már, vagy mintha a kamra
mélyéből jönne, tömlöckamra
mélyéből. (Én vagyok a kamra.)
És mire fölér ajakamra,
száz faltól fulladt és bamba,
mert az élet mosott goromba
habjaival, és süket és tompa
iszapot rakott minden ablakomba.
és hangom mint vén kutya hangja
rekedt már, vagy mintha a kamra
mélyéből jönne, tömlöckamra
mélyéből. (Én vagyok a kamra.)
És mire fölér ajakamra,
száz faltól fulladt és bamba,
mert az élet mosott goromba
habjaival, és süket és tompa
iszapot rakott minden ablakomba.
Nagy almáriumaimban néha
szalagokat találok, léha
csecsebecsét. Fakó, únt, méla
régi divatok maradéka,
régi gazdagság bús hagyatéka.
S szólok: "Gyermekeim, ti hangok,
vegyetek föl néhány cafrangot,
néhány szalagot és sallangot!"
És fölvesznek néhány sallangot
gyermekeim, a megfakult hangok.
szalagokat találok, léha
csecsebecsét. Fakó, únt, méla
régi divatok maradéka,
régi gazdagság bús hagyatéka.
S szólok: "Gyermekeim, ti hangok,
vegyetek föl néhány cafrangot,
néhány szalagot és sallangot!"
És fölvesznek néhány sallangot
gyermekeim, a megfakult hangok.
De abban is csak ügyetlenebbek,
félszegebbek és feszesebbek
- mint kinőtt ruhában - merevebbek
s koldus irígyeim nevetnek:
de a hangok csak jönnek, tolulnak,
félszegebbek és feszesebbek
- mint kinőtt ruhában - merevebbek
s koldus irígyeim nevetnek:
de a hangok csak jönnek, tolulnak,
semmivel sem törődnek, kibújnak,
s botlódva bár, újak és újak,
gáton, iszapon átnyomulnak,
s fulnak és túrnak és fúrnak,
míg cafrangjaik rongyokban lehullnak.
s botlódva bár, újak és újak,
gáton, iszapon átnyomulnak,
s fulnak és túrnak és fúrnak,
míg cafrangjaik rongyokban lehullnak.
S kérdem: "Mit jöttök egyre-másra,
fázva, fulva, fakulva, vásva,
hogy szégyeneteket mindenki lássa?
Mért jöttök ki ilyen dadogásra?"
S felelnek: "Dadogunk, botorkálunk,
de ki kell jönnünk, egy szó előtt járunk,
dadogás vagyunk, egy szó jön utánunk,
követek vagyunk, utat csinálunk.
Nagy szó, nagy szó a mi királyunk!
Mi dadogunk, de várj, ki jön utánunk."
fázva, fulva, fakulva, vásva,
hogy szégyeneteket mindenki lássa?
Mért jöttök ki ilyen dadogásra?"
S felelnek: "Dadogunk, botorkálunk,
de ki kell jönnünk, egy szó előtt járunk,
dadogás vagyunk, egy szó jön utánunk,
követek vagyunk, utat csinálunk.
Nagy szó, nagy szó a mi királyunk!
Mi dadogunk, de várj, ki jön utánunk."
GONDOK KEREPLŐJE
AZ ÁLOM KIVETETT
ÁLMOK KUSZA KERTJEIBŐL
REJTVÉNYEK
A KEDVES ARCKÉPE
FÜST ÉS KOROM KÖZÜL
FÁRADTSÁG
ISTEN GYERTYÁJA
INTROIBO
MEDVE-NÓTA
LEVÉL
HOLT PRÓFÉTA A HEGYEN
DZSUNGEL-IDILL
CSAK EGY KIS MÉHE...
VERS A CSIRKEHÁZ MELLŐL
ZENGŐ LÉGYPOKOL
ÁFRIKA, ÁFRIKA
A VETKŐZŐ LELKEK
A NAP NEM EMLÉKSZIK A CSILLAGOKRA
VERSES NAPLÓ
MINT KÜLÖNÖS HÍRMONDÓ...
TREMOLO
TÉLI BARLANG
PAPLANOM VIRÁGAI
CSAK POSTA VOLTÁL
IMRE HERCEG
ÁJTATOS PÁRBESZÉD HÚSVÉTRA
DE TE MÉGIS SZERETED EZT A KORT?
A JÓ HÍR
OLYAN AZ ÉLETÜNK...
DOBSZÓ
A FELNŐTT KARÁCSONY
BETEG-KLAPANCIA
MINT FORRÓ CSONTOK A MÁGLYÁN
ELGURULT NAPOK
TAVASZI SZÉL
ZÖLD, PIROS, SÁRGA, BARNA...
BOTOZGATÓ
AZ ISTEN ÉS ÖRDÖG...
