Babits Mihály: [A VERANDA HÜVÖS MÁR...]
vadszöllőlomb vörös már.
Lelkünkben az unalom.
mint a haldoklók szeme.
hallgatunk rá nagyokat.
a vetkőző kerteket.
fázik mind és fáj és fél.
valami rossz vándort vár.
köpönyegét vonszolván.
betakarja az eget.
akit ér az meg nem él.
Mit csináljunk, lehullunk.