Babits Mihály: EGY VERS, A PORVÁROSBÓL
EGY VERS, A PORVÁROSBÓL
Ezen a száraz délutánon,
mely unt sorsodnak képe tán,
mihez fordulsz? - Bármint utálom,
karjába ölt e délután.
mely unt sorsodnak képe tán,
mihez fordulsz? - Bármint utálom,
karjába ölt e délután.
Emlékim albumát kitárom,
lapjára bámulok bután,
hol annyi régi délutánom
úszik holt szirmok illatán.
lapjára bámulok bután,
hol annyi régi délutánom
úszik holt szirmok illatán.
Az utcán sápatag diákok,
a kertben vérszegény virágok,
az udvaron porülte fák.
a kertben vérszegény virágok,
az udvaron porülte fák.
És testtelen felhők az égen
és fulladó szellők a réten
s a kapuk alatt vén kofák.
és fulladó szellők a réten
s a kapuk alatt vén kofák.
1907-1908
