Babits Mihály: [HAJÓK VAGYUNK...]
[HAJÓK VAGYUNK...]
Hajók vagyunk és örökké külön!
Hajó hajót ha érint már veszély
és sülyedés. Ne nyujtsd ki kezedet,
hogy megsegíts, mert ez a mozdulat
lök tán a földre. Én már úgy bolygok e
roppant világban, mint egy cár veszélyes
birodalmában, elkerülve minden
érintést s boldogan ha nem kell látni mást
mint körülöttem egy fasor
merev testőrhadát, s előttem
az eget, a menyek csillagos
homlokzatát, a kivilágított
Potemkin-frontot mely mögött
még levegő sincs...
Hajó hajót ha érint már veszély
és sülyedés. Ne nyujtsd ki kezedet,
hogy megsegíts, mert ez a mozdulat
lök tán a földre. Én már úgy bolygok e
roppant világban, mint egy cár veszélyes
birodalmában, elkerülve minden
érintést s boldogan ha nem kell látni mást
mint körülöttem egy fasor
merev testőrhadát, s előttem
az eget, a menyek csillagos
homlokzatát, a kivilágított
Potemkin-frontot mely mögött
még levegő sincs...
1930 körül
