Babits Mihály: [HÁNYAN SIRJÁK PANASZOLVA...]
[HÁNYAN SIRJÁK PANASZOLVA...]
- Hányan sirják, panaszolva
ezt az életet:
milyen szép lehetett volna
s milyen csúnya lett!
ezt az életet:
milyen szép lehetett volna
s milyen csúnya lett!
Nyerstejjel és citromkővel
eltünik a folt.
Csak az életről nem tűn el
ami foltja volt.
eltünik a folt.
Csak az életről nem tűn el
ami foltja volt.
- Nem én, nem én szennyeztem be
hófehér ruhám.
Más emberek keze kente
szutykait reám.
hófehér ruhám.
Más emberek keze kente
szutykait reám.
Olyan voltam mint fehérre
meszelt tiszta ház,
kit az utcák csőcselékje
behány s meggyaláz.
meszelt tiszta ház,
kit az utcák csőcselékje
behány s meggyaláz.
- Mit csalod magad, bús sárház?
Sárból a falad!
Fehérséged csak hitvány máz,
sár vagy az alatt.
Sárból a falad!
Fehérséged csak hitvány máz,
sár vagy az alatt.
Sárból vagy, s ha besároznak:
sírni nincs jogod
saját elemeddel dob csak
aki sárral dob.
sírni nincs jogod
saját elemeddel dob csak
aki sárral dob.
- S ha tetszett az Ég Urának
hogy e sárvilág
szinén sárból vert magának
ily kis kalibát...
hogy e sárvilág
szinén sárból vert magának
ily kis kalibát...
1934. ősz-tél
