Babits Mihály: [MA REGGEL AMINT...]
kiléptem a ház fekete kapuján
egy lány jött szembe velem
egy friss szép reggeli lány.
Mondják, ha banyát, ha papot
látsz meg ilyenkor először
fekete lesz a napod.
S most este, gyónva magamnak
érzem,
e csacska lány mosolya
aranyozta be mámat egészen,
mint felkelő nap a messze tájt
völgyet, hegyet, mocsarat, tavat
(A tegnap tája sötét volt
a holnap tája ki tudja?
a ma reggeli nap
át nem ér a helyen,
hol égre fordul a föld.
Ó melyik mennyei isten
szakitotta szét a mi életünket
külömböző napokra
külömböző szinü gyöngyök
az éjszakák sötét fonalán
siklanak
vagy egyszinü mind
csak egyikre hirtelen fény esik
felissza, szikrázik