Babits Mihály: [MILY KÖNNYÜ SZÉL, MELEG BORULAT!...]
[MILY KÖNNYÜ SZÉL, MELEG BORULAT!...]
Mily könnyü szél, meleg borulat!...
A pár fa mely szűk telkemen áll,
ugy nyujtja ágát óvatosan,
mintha lesné hogy esik-e már?
Szinte látom amint csakugyan
ráhull az első mennyei könny,
hogy borzong törzsén titkosan át
a félelem és az öröm.
A pár fa mely szűk telkemen áll,
ugy nyujtja ágát óvatosan,
mintha lesné hogy esik-e már?
Szinte látom amint csakugyan
ráhull az első mennyei könny,
hogy borzong törzsén titkosan át
a félelem és az öröm.
1920-as évek, 1924. márc. után
