Babits Mihály: REGGEL VAN, FÉNYES REGGEL
REGGEL VAN, FÉNYES REGGEL
Reggel van, fényes reggel,
de látszik a holdvilág -
Mi tart még téged ébren,
miért nem tudsz meghalni, holdvilág?
de látszik a holdvilág -
Mi tart még téged ébren,
miért nem tudsz meghalni, holdvilág?
Csorg a fény, ád az Isten
még pár szép őszi napot:
s te ott fönn, halk kisértet,
az élet zaj-zenéjét hallgatod?
még pár szép őszi napot:
s te ott fönn, halk kisértet,
az élet zaj-zenéjét hallgatod?
Nem félsz az erős Napnak
féltékeny szemeitől,
aki minden sötétet
éltet és minden fényeset megöl?
féltékeny szemeitől,
aki minden sötétet
éltet és minden fényeset megöl?
Nem bánt hogy a fű ujját,
a fa ezer tenyerét
s a virág szomjas arcát
felé fordítja mind és nem feléd?
a fa ezer tenyerét
s a virág szomjas arcát
felé fordítja mind és nem feléd?
Tudod, hogy a halottnak
élnie rettenetes,
mégis sápadt világod
a földre néz és az életre les!
élnie rettenetes,
mégis sápadt világod
a földre néz és az életre les!
Eredj vissza az árnyak
közé és add hírül ott,
hogy megyünk mind utánad,
megyünk bizony, megyünk, hisz itt se jobb...
közé és add hírül ott,
hogy megyünk mind utánad,
megyünk bizony, megyünk, hisz itt se jobb...
1927. aug.-szept.
