Babits Mihály: STRÓFÁK GIZIKÉRŐL
besátorozta lelkemet,
Gizike gyönyörű hajával
bilincsbe font be engemet.
Gizike barna dús haját,
holtig kivánom, és kisérem
Gizike gyönyörű haját.
becses buza, rendetlen asztag: -
Gizike fürte barna, dús,
simúlva milliónyi szála
önkénytelen harmóniára.
Gizike arca csupa szellem,
Gizike teste csupa kellem,
Gizike lelke csupa fény:
Gizike lesz csupán enyém!
Gizike májusi virág,
Gizike kedves kötelesség,
Gizike - egy egész világ!
Gizike sárga viola,
Gizike néha, mint a rózsa,
Gizike, mint az ibolya.
ma kivilágította lelkem,
Gizike szeme matt opála
hipnotizált fényével engem.
Gizike szürke, mély szemét,
holtig kivánom és kisérem
Gizike gyönyörű szemét...