Babits Mihály: SZOLGÁD ÉN NEM LEHETTEM...
SZOLGÁD ÉN NEM LEHETTEM...
Szolgád én nem lehettem Uram:
Virágos rétek vártak magasan.
Havas fák fölött csillagsátorok,
uj angyalok és izesebb borok,
lángban uszó forró alkonyok,
nem foszló-fényü sápadt csillagok.
Virágos rétek vártak magasan.
Havas fák fölött csillagsátorok,
uj angyalok és izesebb borok,
lángban uszó forró alkonyok,
nem foszló-fényü sápadt csillagok.
Szolgád én nem lehettem Uram:
jól tudod: magasan száll a hold -
Minden, mi eddig hangtalan lapult
jöttömre zsoltáros dalra gyult.
jól tudod: magasan száll a hold -
Minden, mi eddig hangtalan lapult
jöttömre zsoltáros dalra gyult.
Szolgád ó Uram, nem lehettem én...
Méz-izü patakok kinálták habjukat,
bérces fenyvesek hüsitő karjukat,
ringó hajnalok pirosló ajkukat.
Méz-izü patakok kinálták habjukat,
bérces fenyvesek hüsitő karjukat,
ringó hajnalok pirosló ajkukat.
Szolgád ó Uram, nem lehettem én...
- Harmatos pólyák közt nyugszik fenn a hold -
csorgó nektárral telt büvös edény,
mit a hajnal csősze ma elémbe tolt,
hogy ne muljak el, mint szomjazó szegény -
Szolgád ó Uram, nem lehettem én!!!!
- Harmatos pólyák közt nyugszik fenn a hold -
csorgó nektárral telt büvös edény,
mit a hajnal csősze ma elémbe tolt,
hogy ne muljak el, mint szomjazó szegény -
Szolgád ó Uram, nem lehettem én!!!!
1920-as évek eleje [?]
