Babits Mihály: TÁJKÉP
szél borzogatja az útpart gyepét
csodásan súg-búg a kalászok ezre
s hirtelen összébb veri telt fejét.
pilledt jószága már alig kocog:
a fény elhagyja lassankint a földet
s az üres égbe visszapárolog.
és rajta ül a vihar angyala:
hangolja rozsdás kürtjét...