Babits Mihály: [VASÁRNAPI CSENDES ESŐ...]
[VASÁRNAPI CSENDES ESŐ...]
Vasárnapi csendes eső
mélán hull a házereszről
nedves az udvar szalmája
sáros csizma tapos rája.
mélán hull a házereszről
nedves az udvar szalmája
sáros csizma tapos rája.
A kocsiút csupa tócsa,
száz bugyborék a hajósa,
lassan száll le, elkanyarog
mint kis szennyes gondolatok.
száz bugyborék a hajósa,
lassan száll le, elkanyarog
mint kis szennyes gondolatok.
Csirkék, tyúkok szomorúak,
egy rossz szekér alá búnak
csúf a kakas, csorg a zápor
összeragadt farktolláról.
egy rossz szekér alá búnak
csúf a kakas, csorg a zápor
összeragadt farktolláról.
Állva alszik egy bús tehén,
alva is kérődzik szegény,
rá-ráébred az esőre,
gőzöl ázott, meleg szőre.
alva is kérődzik szegény,
rá-ráébred az esőre,
gőzöl ázott, meleg szőre.
Óh az eső rossz mulatság,
nem mulat más, csak a kacsák,
hangjuk mint a vásári síp,
hápog hápog visít visít.
nem mulat más, csak a kacsák,
hangjuk mint a vásári síp,
hápog hápog visít visít.
Máskülönben csak a csorgó
alatt muzsikált a hordó
sem emberszó, sem állathang,
ló sem nyerít, eb sem vakkant.
alatt muzsikált a hordó
sem emberszó, sem állathang,
ló sem nyerít, eb sem vakkant.
Zúg a zápor, minden sűllyed,
elcsöndesült minden élet,
agyamban is a gondolat
mint őrült a zuhany alatt.
elcsöndesült minden élet,
agyamban is a gondolat
mint őrült a zuhany alatt.
Jaj komor vidéki udvar
sáros térő, piszkos pitvar!
meddig kell még itten állni
ezt a záport végigvárni?
sáros térő, piszkos pitvar!
meddig kell még itten állni
ezt a záport végigvárni?
Mintha örökké omolna,
mintha más egyéb se volna,
se nyomorgás, se háború,
ez is ép elég szomorú.
mintha más egyéb se volna,
se nyomorgás, se háború,
ez is ép elég szomorú.
1940. nyár
