Babits Mihály: VÉRTANÚSÁG VÁGYA
VÉRTANÚSÁG VÁGYA
1.
Vértanut! Vértanut!... De hol nő a pálma?
Fejünkre tikkadt az idők Szaharája.
Fejünkre tikkadt az idők Szaharája.
Óh Isten! van-e még markodban datolya,
vetni magvait egy jövő oázodba?
vetni magvait egy jövő oázodba?
vagy fáradt ujjad közt ha maradt egy-kettő
pálmamag: azt is már leejted a meddő
pálmamag: azt is már leejted a meddő
semmibe, mint sok bús csillagod!?
2.
| Így hullna |
Bujjunk el, testvérek, félnek a próféták,
hol az Igazság is hamisan fog krétát.
hol az Igazság is hamisan fog krétát.
Nézzétek: szavaim elrejtik magukat,
mint ha sövény mögül a gyáva eb ugat.
mint ha sövény mögül a gyáva eb ugat.
Óh bilincses élet! óh zsákbafutó kor!
Fárad a fény; császár lett a poroszlóból
Fárad a fény; császár lett a poroszlóból
s görnyedten járnak a hercegek.
3.
| És mi már |
Sajgnak hüvelyükben a megcsiszolt szavak:
csak nekiindulni, mint a Bolond Lovag!
csak nekiindulni, mint a Bolond Lovag!
ragyogva, kitárva, kamaszul és bátran!
s nem is e gép-évek motor-fogatában,
s nem is e gép-évek motor-fogatában,
amely csak arra visz, amerre akarják,
amerre számítva csattintja csavarját
amerre számítva csattintja csavarját
a Céltudat kemény ujjhegye!
4.
| Paripán! |
szegd föl szép nyakadat a szimatos égnek
s míg hosszú sörényed a Végtelenségnek
s míg hosszú sörényed a Végtelenségnek
szelei borzolják, jövendők és multak
keresztútja mellett ha megállsz tágultabb
keresztútja mellett ha megállsz tágultabb
cimpával: megérzed valahol talán ott
az Isten illatát! mint lepke a lángot
az Isten illatát! mint lepke a lángot
megleli, ha belehal is!
5.
| S ha az Isten |
tápláld te az Istent, aki táplált téged!
égj Benne, ki benned évezreket égett!
Óh paripám! pillém! óh gyenge molyocskám!
tudom, kicsi vagy te hogy Abba lobognál:
égj Benne, ki benned évezreket égett!
Óh paripám! pillém! óh gyenge molyocskám!
tudom, kicsi vagy te hogy Abba lobognál:
de hány mag elömlik szent kéjjel, céltalan,
míg tán egyikben a Jövendő megfogan!
míg tán egyikben a Jövendő megfogan!
1925. nyár
