Babits Mihály: [VILÁGON VALÓ BUJDOSÁSAIMNAK...]
[VILÁGON VALÓ BUJDOSÁSAIMNAK...]
Világon való bujdosásaimnak
esztendeit szaporitani tetszvén
az én bölcs istenemnek,
engedné bár, hogy élvén élni bírjak
s ne legyen fáradt törzsem ága fösvény,
sőt holtomig teremjek.
De ahelyett kórokkal és sebekkel
ver ezerféle tarka nyavalyákkal,
se vége már, se hossza;
uj ostort vesz kezébe minden reggel
s versenyt gyötörve a komisz világgal
kinjaim sokszorozza.
Ki mondja még hogy életem unalmas,
mikor a saját testem hoz naponta
meglepetést, kalandot,
veszélyt és harcot, hősies vagy aljas
kinok élményét, s a vak unalomba
váratlan szürnyű hangot
visit minduntalan, uj iszonyoknak
tárva utat birodalmába, mignem
keskeny szobám kitágul...
esztendeit szaporitani tetszvén
az én bölcs istenemnek,
engedné bár, hogy élvén élni bírjak
s ne legyen fáradt törzsem ága fösvény,
sőt holtomig teremjek.
De ahelyett kórokkal és sebekkel
ver ezerféle tarka nyavalyákkal,
se vége már, se hossza;
uj ostort vesz kezébe minden reggel
s versenyt gyötörve a komisz világgal
kinjaim sokszorozza.
Ki mondja még hogy életem unalmas,
mikor a saját testem hoz naponta
meglepetést, kalandot,
veszélyt és harcot, hősies vagy aljas
kinok élményét, s a vak unalomba
váratlan szürnyű hangot
visit minduntalan, uj iszonyoknak
tárva utat birodalmába, mignem
keskeny szobám kitágul...
1940. okt.
