Bajza József: ISTEN HOZZÁD.
ISTEN HOZZÁD.
Bércről visszanéz a vándor,
Vígan int kies hazája,
De a messze távozónak
Zeng felé a búcsuszó:
Vígan int kies hazája,
| Ott mosolyg a róna táj: |
| Szíve vérzik, szíve fáj; |
| «Isten hozzád, bújdosó!» |
Bérc alatt áll völgyek árnyán,
Csak felhőket lát honából,
Ámde búja nem maradt el,
Zeng felé a távol szó:
Csak felhőket lát honából,
| Elmerűlt a róna táj: |
| Szíve gyászol, szíve fáj; |
| «Isten hozzád, bújdosó!» |
Bérc és völgy is elmaradtak,
Felhőt sem lát már honából,
Búja mint az ég kíséri,
Mély keservvel zeng szava:
Felhőt sem lát már honából,
| Ábrándkép a róna táj: |
| Szíve vérzik, szíve fáj; |
| «Isten hozzád, szép haza!» - |
Múlnak évek, fürte ősz már,
Elfeledte rég hazája:
Sírig képben él előtte,
S a halónak vég szava:
Elfeledte rég hazája:
| Ám a kedves róna táj |
| Szíve gyászol, szíve fáj, |
| «Isten hozzád, szép haza!» |
