Bajza József: A LÁTOGATÁS. (Goethe).
A LÁTOGATÁS.
(Goethe).
(Goethe).
Feltevém, hogy meglepem ma lyánykám,
Ámde ajtaját bezárva leltem;
Itt van a kulcs, gondolám, zsebemben,
S halkkal felnyitám a kedves ajtót,
Ámde ajtaját bezárva leltem;
Itt van a kulcs, gondolám, zsebemben,
S halkkal felnyitám a kedves ajtót,
| A csarnokban nem találtam őtet, |
Végre halkkal megnyitám a kamrát,
S ott lelém meg; édesen elalva
Pamlagán feküdt felöltözötten.
| Munka közt aludt el a leányka. |
Bennök a kötéske és kötőtűk.
Oldalához ültem és tünődém:
Költsem-e, vagy szenderegve hagyjam.
| Elmerűle nézetébe' lelkem |
Ajka rózsáin a néma hűség,
Arcain a kellemek lakának.
S egy jó szív ártatlan indulatja
Izgatá szép keble hullámzását.
| Minden tagja kellő volt, feloldva |
Ott ülék örömben, s e merengés
Fékezett titkos tilalmival, hogy
Merjem háborítni szunnyadását.
| Oh, te kedves, gondolám, az álom, |
Nem fedezhet semmit is fel, ami
A barát gyöngéded érzeményit
Háborítsa, ami néked ártson.
| Szép szemed sugári zárva vannak, |
Nem mozdúlnak csókra vagy beszédre
Szenderűlet-zárta édes ajkid.
E karoknak elvarázsló lánca
Oldva van, mely máskoron körűlfog;
És a kéz, a mézhizelkedések
Bájoló szép társa, mozdulatlan.
Tévedés ha volna, amit érzek,
És szerelme hozzád öncsalódás.
Most eloszlanék, midőn övetlen
Helyhezé magát előmbe Ámor.
| Így ülék sokáig és örűltem |
Alva oly kedves volt ő nekem, hogy
Nem merém fölverni szenderéből.
| Két narancsot és két rózsabimbót |
Kisuhantam lassan a szobából.
A kedves szemét ha fölvetendi,
Megpillantja tarka adománykám,
Bámuland: ki, és miként hozá azt
Zárt ajtókon által asztalára?
| Hogyha látom újra őt, az angyalt, |
Hév szerelmem kisded áldozatját
Kétszerezve fogja viszonozni.
