Balassi Bálint: HARMADIK
HARMADIK
KIBEN KÖSZÖNI CUPIDÓNAK HOZZÁ VALÓ KEGYELMÉT, TUDNIILLIK HOGY CÉLIÁT SZERELMÉRE FELGERJESZTETTE, S KEZÉBEN ADTA
azon nótára
| 1 | Kegyelmes szerelem, ki ily jól tél velem, |
| áldott légyen te neved, |
| Veszendő voltomban hogy segélél mostan, |
| hála légyen teneked! |
| Kérlek, panaszimért, ki téged gyakran ért, |
| jódot rólam el ne vedd! |
| 2 | Keserves fájdalmim, gyötrő gondolatim, |
| távozzatok el tűlem, |
| Kik mind éjjel-nappal csak búval-bánattal |
| forgottatok körülem, |
| Mert megkegyelmezett, s minden jót végezett |
| Célia énfelűlem. |
| 3 | Ez föld szép virágja, éltető illatja |
| hogyha szívemre hatott, |
| Miért szomorkodjam, s vígan mért ne lakjam, |
| mért viseljek bánatot? |
| Hiszem elég eddig, azmíg nem voltam víg, |
| hadd éljek már jó napot! |
| 4 | Az ország csillaga, szerencsés világa |
| hogyha fejemre terjedt, |
| Nékem szolgál, fénlik, más elől eltűnik, |
| csak egyedül rám gerjedt, |
| Ha mi bút rettegek? Miért nem örvendek? |
| Lám, nem érzek kínt s terhet! |
| 5 | Ez világ minékünk, kiben mi most élünk, |
| vendégfogadó házunk, |
| Kiben ha ma lakunk, vagy jót vagy bút látunk, |
| de holnap meg kimúlunk, |
| Azért azon légyünk, azmíg tart életünk, |
| légyen víg telünk-nyarunk! |
