Balassi Bálint: HATODIK
HATODIK
KIBEN AZ SZERETŐJÉTŐL VALÓ ELVÁLTÁN KESEREG, FÉLTVÉN, ÉS ITT AZ LELKÉHEZ IS HASONLÍTJA
| 1 | Az mely keresztyén hű, s kiben nincs hamis szű, |
| lelkét ördögtől félti, |
| Nem csuda, én is hát hogy féltem Céliát, |
| midőn gonosz késérti, |
| Mert csak ő az lelkem, csak ő jóm énnékem, |
| éltemet ő segéti. |
| 2 | Óh, siralmas szállás, kit keserves válás |
| szegény fejemnek rendelt! |
| Immár hová légyek, s ölemben kit végyek, |
| ha szántalan bú terhelt? |
| Óh, szerencsétlen nap, ki elragad és kap |
| attól, ki híven kedvelt! |
| 3 | Szerelmesétől vált, nem csuda, az halált |
| hogyha fejére kéri, |
| Mert bújában halál orvosságot talál, |
| fájdalma végét éri, |
| De az szörnyű válás végtelen kínvallás, |
| szívét örökké sérti. |
