Balassi Bálint: HETEDIK
1 | Mely keserven kiált fülemile, fiát |
hogyha elszedi pásztor, |
Röpes ide-s-tova, kesereg csattogva |
bánattal szegény akkor, |
Oly keservesképpen Célia, s oly szépen |
sírt öccse halálakor. |
2 | Mint tavasz harmatja, reggel ha áztatja |
szépen jól nem nyílt rózsát, |
Mert gyenge harmattúl tisztul s ugyan újul, |
kiterjeszti pirosát, |
Célia szinte oly, hogyha szeméből foly |
könyve s mossa orcáját. |
3 | Mint szép liliomszál, ha félbemetszve áll, |
fejét földhöz bocsátja, |
Úgy Célia feje vagyon lefiggesztve, |
mert vagyon nagy bánatja, |
Drágalátos könyve hull, mint gyöngy, görögve, |
vagy mint tavasz harmatja. |