Balassi Bálint: KILENCEDIK
1 | Julia szózatját, kerek ábrázatját |
Cupido úgy mutatja |
Célia beszédén, örvendetes képén, |
hogy mikor szemem látja, |
Juliának véli, mikor tekintéli, |
mert szívemet áltatja. |
2 | Egyenlő két rózsa, kinek mind pirosa, |
állapatja, színe egy, |
Sem egy ágon termett, kit zöld levél fedett, |
nem hasonlóbb két ért meggy, |
Mint ez Juliához, kinek szép voltához |
gerjedek, mint Aetna-hegy. |
3 | Átkozott Cupido, szerencsémet rontó, |
régi nagy ellenségem, |
Hazámból kiűzél, ide is rám jüvél, |
érd bátor immár végem, |
Csak tüzedet ne szíts, szívemben se többíts |
régi szerelmes mérgem! |
4 | Dühös, elégedjél, amint kikergettél |
éngemet szép hazámból, |
Elégedjél, kérlek, itt is, azmint félek, |
ne űzz ki nyugalmamból! |
Mi jutalmod bennem, ha esem tüzedben? |
Mi hasznod nyavalyámból? |
5 | Virága éltemnek, akinek örüljek, |
teljességgel elszáradt, |
Vidám kedvem helyett, kiből vészek mellett |
kétszer üszög rám áradt, |
Siralmas káromon való nagy panaszom |
miatt nyelvem elfáradt. |
6 | Immár zászlód alól kiköltem, sőt távol |
járok nagy seregedtől, |
Mert kis haszon mellett tűrnöm sokot kellett, |
míg vártam te kezedtől, |
Immár uram is más, Pallas és vitéz Mars, |
kik mentenek tüzedtől. |
7 | Gondolkodván rajta csak té-tova hajta |
fejét Cupido szómon, |
Monda: Szegény bolond, Mars-é te gyámolod? |
Hát hol az én hatalmom? |
Ketten csak ti vadtok, kik semmit nem adtok |
én bosszúállásomon? |
8 | Azelőtt is maga Mars, meggondolhatdsza, |
mint járt egyszer miattam, |
Mikor kedve ellen merő mezítelen |
mindennek látni hadtam, |
De azmint esmérem, nem gondoltok vélem, |
de megmutatom magam. |
9 | Medgyek? Hová légyek? Jobb-é, hogy engedjek? |
Mert se Mars Cupidónak |
Nem árt vitézséggel, sem Pallas elmével |
úgy mint világbírónak, |
No tehát engedek (mert vélek sem érek) |
én is hát ez rontónak. |