Balassi Bálint: NYOLCADIK
NYOLCADIK
KIBEN A MAGA OK NÉLKÜL VALÓ GYANÚSÁGÁBAN BÁNKÓDIK
| 1 | Óh, én bolond eszem, ki ezt cselekeszem |
| hamis gyanúságommal, |
| Kiért méltó volnék, hogy halált kóstolnék, |
| ezt mívelvén nagy jómmal, |
| Már mint leljem kedvét, ha éltig csak rám vét |
| keserves siralommal? |
| 2 | Átkozott gyanúság, kétséges bosszúság, |
| gyógyíthatatlan méreg, |
| Ahová te béférsz, onnan nehezen térsz, |
| odaragadsz, mint kéreg, |
| Bétöltöd mérgeddel, kit szerelem legel, |
| a pokolbéli féreg! |
| 3 | Nemz téged álnokság, szó, hír és hazugság, |
| tart esztelen bolondság; |
| Segít értetlenség, nevel hertelenség, |
| nem nyughatol, gonoszság; |
| Temiattad elvész, ki hinni gyorsan kész, |
| s kiben nincs jó okosság. |
| 4 | De azki okosan s elébb bizonyosan |
| szónak végére mégyen, |
| Vagy maga gondolja, vagy mástúl megtudja, |
| minek mi oka légyen, |
| Ezt bezzeg nem bántod, mert magad is látod, |
| hogy erőd kicsint tégyen. |
| 5 | Szép Procrist te régen vesztvén szörnyűképpen |
| halálra eresztetted, |
| Szép Deianirával nem akaratjával |
| Herculest elvesztetted, |
| Most is hol szerelem, lesz ott szűgyötrelem, |
| hol fészkedet verheted. |
| 6 | Távozzál el tőlem, mert elhidd felőlem, |
| hogy csak héába furdalsz, |
| Az igaz szerelem lakik együtt velem, |
| csak kár, hogy így ostromlasz; |
| Távozzál hát tőlem, véssz el már előlem |
| gonoszság, mert megrontasz! |
IN EANDEM FERE SENTENTIAM
| Vétettem ellened, kételkedvén benned, |
| lelkem, óh, szép Célia, |
| Könyörgök, vétkemnek miatta kedvednek |
| rajtam ne légyen híja, |
| Medgyek, ha elvészek, ha hamuvá lészek |
| kemény haragod mia'? |
