Balassi Bálint: EBBEN A NOÉ BÁRKÁJÁBÓL ELREPÜLT GALAMB ÁLLAPATJÁHOZ HASONLÍTVÁN ÁLLAPATJÁT, KÉRI ISTENT, HOGY ÉLETÉNEK SŰRŰ NAGY VESZÉLYIBEN ONTS…
EBBEN A NOÉ BÁRKÁJÁBÓL ELREPÜLT GALAMB ÁLLAPATJÁHOZ HASONLÍTVÁN ÁLLAPATJÁT, KÉRI ISTENT, HOGY ÉLETÉNEK SŰRŰ NAGY VESZÉLYIBEN ONTSA REÁ KEDVÉT, S ÁLDÁSÁNAK BÁRKÁJÁBAN VALÓ BÉFOGADÁSÁVAL MENTSE MEG AZ SOK KÍSÉRTETTŐL FEJÉT
| 1 | Segélj meg éngemet, én édes Istenem! |
| Reméntelenségben ne hágyj elsillyednem, |
| Ím, minden elhagyott, nincsen hová lennem, |
| Nem tudok mit tennem. |
| 2 | Sok nyavalya miatt apadott hitemet |
| Most többíts meg bennem, segélvén fejemet, |
| Kit ez világ útál, csúfolván éngemet, |
| Veszett életemet. |
| 3 | Mint galamb, ki Noé bárkájából repült, |
| Nagy vízözön miatt meg bárkára került, |
| Szájában ágat hozván, tetejére ült, |
| Ki zöld ággal újult, |
| 4 | Szinte úgy most lelkem ő nagy ínségében |
| Meg tereád került kételenségében. |
| Noha elhagyott volt; most reménlettében |
| Rád szállott hitében. |
| 5 | Új könyörgést hozott néked új ág helyett, |
| Ki jó reménséggel virágzott, zöldellett, |
| S adja ő magát is kezedben ez mellett, |
| Így vár bárkád felett. |
| 6 | Mint egy nagy bárkádban, vedd bé azért szegént |
| Jó áldomásodban fogadásod szerént, |
| Hogy az kétség miatt el ne hágyjon megént |
| Téged, szentséges fént! |
| 7 | Kiből, Uram, néked de mi hasznod lenne, |
| Ha a kétség miatt ő Pokolra menne? |
| Lám, már megváltottad, hogy ne égne benne, |
| Sőt jót érdemlene. |
| 8 | Régen egy galambot ha Noé megtartott, |
| Hát hogy hadnál éngem, kit Fiad megváltott, |
| Ki tégedet régen keserven kiáltott, |
| Szíve szerint áldott? |
| 9 | Segélj azért éngem, kegyelmes Istenem, |
| Örvény fenekére ne hágyj alámennem; |
| Kiért azmíg élek, kész vagyok hű lennem, |
| Nagy háladást tennem. |
