Balassi Bálint: PSALMI 27.
PSALMI 27.
TRANSLATIO UNGARICO CARMINE JUXTA BUCHANANI PARAPHRASIN,
egy olasz ének nótájára
| 1 | Az én jó Istenem, ha gyertyám nékem |
| minden sötétségembe, |
| S ha éltemet őrzi s fejemet menti, |
| hát ki mint ijeszthetne? |
| Hahogy sok ellenség reám fegyverkezék, |
| tőlök jóvoltából megmente, |
| Rám dühödt szájokból kivőn ő markokból, |
| rajtam mert ingyen könyörüle. |
| 2 | Kiért áldom nevét és nagy kegyelmét, |
| míg ez testben élhetek, |
| Tőle ezelőtt is ez egyet, s most is |
| kértem, hogy ránézhessek, |
| Az imádság lelkét adja reménségét, |
| hogy egyedül cak benne higgyek; |
| Eszemet az Sátán ne hajtsa más után, |
| szent cselekedetin örvendjek! |
| 3 | Őt áldja énekszóm, versemre okom |
| légyen csak ő énnékem, |
| Mert ő árnyékában és sátorában |
| megtart, nem hágy elvésznem, |
| Mint erős kőszálra, viszen hatalmára, |
| hol nem árthat sok ellenségem, |
| Sőt noha úgy tetszik, hogy most is aluszik |
| az Úr, de tőlök megment éngem. |
| 4 | Kiért én megállom nagy fogadásom, |
| s őtet holtig dicsérem, |
| Könyörülj énrajtam azért, jó Uram, |
| s végy ki ez búból éngem, |
| Emelj fel, Istenem, segélj, reménségem, |
| mert csak benned bízik bús lelkem, |
| Szemem csak reád néz, félvén, hogy majd elvész, |
| ne hágyj, reménlett idvösségem! |
| 5 | Ne hágyj ez sötétben, s ne rejts el előlem |
| szerelmes orcád fényét, |
| Vésznem szinte ne hágyj kísértet miatt, |
| s tarts meg adtad éltemet |
| Sok ellenségimtűl, kik vötték már körül |
| egyedül ártatlan fejemet; |
| Éngem már barátim, szüléim, rokonim |
| elhadtanak, mint veszett embert. |
| 6 | De az jó Úr Isten, ki az híveken |
| esik veszedelmekben, |
| Éngemet nem hagya, bűnből kihoza |
| nagy csudálatosképpen. |
| Irgalmas szent Atyám, engedjed, hogy tudjam |
| az te utaidot követnem, |
| Arról se félelem, se más dolog éngem, |
| hogy soha el ne téveszthessen! |
| 7 | Rágalmazó nyelvtől, ál ellenségtől |
| ments meg, Uram, éngemet, |
| Mert hazug tanúkkal, keserves szókkal |
| káromlják életemet, |
| Nyelvek ő fegyverek, kivel dühösködnek, |
| keresik csak veszedelmemet; |
| Ha vélem nem volnál, s nem bátorítanál, |
| éltemben értek volna véget. |
| 8 | De az te jóvoltod és ígérted jód, |
| kit búm után vígan adsz, |
| S az a boldog élet s kegyelmességed, |
| kit vélem hittel váratsz, |
| Biztat nyavalyámban, vigasztal sok búmban, |
| s tudom is, hogy sok jókkal áldasz, |
| Senki ne féljen hát, mert az Úr sok jót ád |
| néked, ki csak ő benne bízhatsz. |
