Balassi Bálint: HÁBORÚIT, SZÍVE FÁJDALMÁT SZÁMLÁLVÁN, KÉRI ISTENT, HOGY KÉTSÉGBEN ESÉSTŐL OLTALMAZZA
HÁBORÚIT, SZÍVE FÁJDALMÁT SZÁMLÁLVÁN, KÉRI ISTENT, HOGY KÉTSÉGBEN ESÉSTŐL OLTALMAZZA
[az "Emlékezzél, mi történék" nótájára]
1 | Lelkemnek hozzád való buzgó kiáltása |
Jusson elődben valaha már óhajtása, |
Ne hágyj vésznem bűnöm miatt, lelkem váltsága, |
Nyújts ki segítő karodot szabadságomra! |
2 | Angyaloknak s embereknek erős Istene, |
Jóval forró kegyelemnek élő kútfeje, |
Irgalmas, hű, tűrhető vagy téteményidbe, |
Engedd, leljek kedvet szent színednek előtte! |
3 | Látod, éngem sok háború mint elburított, |
Veszedelem mindenfelől körül-béfogott, |
Nagy hatalma csak tereád immár szorított, |
Emberi segítségtől, mindentől megfosztott. |
4 | Ne hágyj azért, én Istenem, veszedelmemben, |
Belőlem az fájdalmat vedd ki kegyelmesen, |
Akár vigasztalásoddal s akár másképpen, |
Csak könnyebbíts meg, hogy ne légyen tűrhetetlen! |
5 | Halld meg imádságim nékem, kit te alkottál, |
Ha bűnömért ostoroddal megholdoltattál, |
Jusson eszedben, azmit régenten fogadtál, |
Hogy mihelt néked könyörgök, szabadítanál. |
6 | Élsz, Istenem, s nem akarod veszedelmemet, |
De kévánod megtértemet és életemet, |
Ne hágyj el hát éngem is, nyomorult hívedet, |
Ki bűnéből hozzád térvén tégedet követ. |
7 | Ne emlékezzél ezután gonoszságimrúl, |
Mondd ezt inkább én lelkemnek te jóvoltodbúl. |
Ím, én, ki te idvösséged vagyok, sok búdbúl |
Kimenteni jelen vagyok, azért ne búsúlj! |
Annotációk
Szövegrészlet kijelölését követően fűzhet hozzá magyarázatokat.
További információk
További információk