Balassi Bálint: KÖNYÖRÖG ISTENNEK, HOGY BUJDOSÁSÁBAN VISELJE KEGYELMESEN GONDJÁT, S TERJESSZE IS REÁ ÚJOBB ÁLDÁSÁT
KÖNYÖRÖG ISTENNEK, HOGY BUJDOSÁSÁBAN VISELJE KEGYELMESEN GONDJÁT, S TERJESSZE IS REÁ ÚJOBB ÁLDÁSÁT
[az nótája az "Régi siralmas"]
| 1 | Kegyelmes Isten, kinek kezében |
| életemet adtam, |
| Viseld gondomot, vezérld utamot, |
| mert csak rád maradtam. |
| 2 | Gyermekségemtűl fogván egyedül |
| csak tetőled vártam, |
| Mint atyja után fiú, kiáltván |
| könyörögvén jártam. |
| 3 | Most is csak benned reménségemet, |
| Uram, helyheztettem, |
| Magam rád hadtam, s rád támaszkodtam, |
| tealád vetettem. |
| 4 | Mi hasznod benne, hogyha veszélre |
| jutok kétség miatt, |
| Kit fiad által hozzád váltottál |
| mint fogadott fiat? |
| 5 | Hallgass meg azért te nagy nevedért |
| én könyörgésemben, |
| Mutasd meg jódot, sok áldásidot |
| az én szerencsémben! |
| 6 | Add meg énnékem én reménségem |
| szerint való jódot, |
| Áldd meg fejemet, ki bízik benned, |
| viseljed gondomot! |
| 7 | Az szép harmatot miként hullatod |
| tavasszal virágra, |
| Sok jódot, Uram, úgy hullasd reám, |
| te régi szolgádra, |
| 8 | Hogy mind holtomig szívem légyen víg, |
| téged magasztalván, |
| Mindenek előtt s mindenek fölött |
| szent nevedet áldván. |
| 9 | Ezeket írám az tenger partján, |
| Oceanum mellett, |
| Kilencvenegyet mikor jedzettek |
| másfélezer felett. |
