Balassi Bálint: ÍMÉ EZ SZÍVEMBE
- - - - - - - - - - - - - - - - - - |
(7) | Ímé, ez szívembe lövé egyik nyilát, |
Mutatja is rajtam gyermeki mivoltát, |
Átkozott, de bennem elrejtette szárnyát! |
(8) | Már ki nem repülhet sebesült szívemből, |
Viaskodik benne kegyetlenségéből, |
Testem erőtlenül naponkint mérgétől. |
(9) | Átkozott Cupido, mért sillyesztetsz éngem? |
Hová lött te szárnyad, miért heversz bennem? |
Szánj meg, kérlek, éngem; látod, megepedem. |
(10) | Tudod, mindenkoron táborodban éltem, |
Abban eleitűl fogva vitézkedtem, |
Miért kínozsz éngem, ha lám, meggyőzettem? |
(11) | Lám, az vadászember az elfutott vadat |
Kergeti, s nem bántja azt, ki már megakadt, |
Tudja, hogy övé az, kit hálójában tart. |
(12) | Keserves gyötrelmed rajtam düheskedett, |
Látod, hogy miattad szívem megepedett, |
Szerelem ereje mindent tőlem elvett. |
(13) | Megváltozott szívem kemény kínaidtúl, |
Vettettem mindennek éktelen például, |
Vedd el én életem, ne éljek csodául! |
(14) | Sokan, kik barátim, azon csudálkoznak, |
Sok könnyhullatásim hogy el nem olvasztnak, |
És ennyi ideig is életben tartnak. |
(15) | Az nedvesség tűzzel hogyha öszvetérne, |
Az én életemnek lött volna már vége, |
De az tűznek a víz nagy ellenkezője. |
(16) | Szívem mert tüzedtűl ég nagy sebességgel, |
Viszont gyötrődik is sok könyvezésekkel, |
Mert lángodtúl gerjed s gyúl szüntelenséggel. |
(17) | Sokan vadnak, élnek kik szerelem nélkül, |
Azokot kínoznád ilyen kegyetlenül, |
Talám jobb hasznod is következnék ebbűl. |
(18) | Mert ki seregednek én vagyok fő tagja, |
Rajtam düheskedik mérgednek hatalma, |
És tovább öregbül életemnek kínja. |
(19) | Inkább kegyelmesen de foglalj magadhoz, |
És jó kedvet mutass, mint jó, hív szolgádhoz, |
Avagy inkább ölj meg, sokáig ne kínozz! |