Balassi Bálint: PSALMUS 6.,
1 | Óh, magas egeknek, nagy mély tengereknek |
igazgató Istene, |
Szárazföldnek víztől, sötétnek világtól |
elválasztó mestere, |
Uram, ím, kiáltok, én könyörgést nyújtok, |
nézz áldozó tüzemre! |
2 | Nagy búsulásodban, tüzes haragodban |
ne feddj meg most éngemet, |
Sok gonoszságomért, fertelmes bűnömért |
ne ítéld meg lelkemet, |
Ne sújts, se ne büntesd, előled el se vesd |
nyomorodott fejemet! |
3 | De könyörülj rajtam, mert már elbágyadtam |
bűneim terhe alatt, |
Bűn lelkemet veszti, betegség tökéli |
senyvedett csontaimat, |
Te, Uram, ez tőrben, lelki fekélyekben |
orvosold meg szolgádat! |
4 | Lelkem is elrémült, fejem penig hevült |
gyakor kísértetekkel, |
Időről időre jőni segítségre |
meddig halogatod el? |
Már nagy sok ezerször általjárt az nagy tőr, |
jüjj el már segétséggel! |
5 | Fordulj hozzám arccal, lássam valósággal |
orcád élő vígságát, |
Mint kígyót ó héjból, ez sok álnokságból |
ments ki szegény szolgádat, |
Idvözíts lelkemet, irgalmasságodért |
kóstoljam jóvoltodat! |
6 | Mert ha szent könyvedből, vérrel nyert környékből |
éngemet el-kitagadsz, |
Pokolnak tüzére, végetlen veszélyre |
bűneimért taszítasz, |
Soha háláadást, örök magasztalást |
úgy éntőlem nem hallasz! |
7 | Ímé, megfáradtam, ugyan ellankadtam |
gyakor fohászkodásban, |
Mind éjten-éjtszaka szemeim világa |
elfogy az nagy sírásban, |
Könyveim, mint patak, széllyel úgyan folynak |
éjjeli nyoszolyámban. |
8 | Súlyos kezeidet, sudaras vessződet |
testem el nem állhatja, |
Mert az ellenség is, imitt is, amott is |
fejemet pirongatja, |
Kétféle veszélyben, mint tengeri szélben |
testem halálát várja, |
9 | De mindazonáltal forduljatok háttal, |
lelkemnek ellenségi, |
Távozzatok tőlem, s menjetek előlem |
életem kergetői, |
Azkik álnokságnak, nagy sok hazugságnak |
voltatok követői! |
10 | Mert én szám szózatját, buzgó imádságát |
az nagy Úr meghallgatta, |
Nagy sok óhajtásim, sűrű könnyhullásim |
orcámról mind elmosta, |
Mint napot rút ködből, undok bűneimből |
lelkemet megtisztítta. |
11 | Tahát szégyenséggel, hátra sietséggel |
ellenségim fussanak, |
Megvakult szemekkel, reszketeges kézzel |
már mind elnémuljanak, |
Ugyanazon tőrben, kit hántak előmben, |
nyakra-főre hulljanak! |
12 | Ezt megengedd, kérlek, ne nézzed bűnömnek |
megsebhető dagályát, |
Ha tisztességemre látod életemre |
szívemnek kívánságát, |
Mert én benned bízom, tudom, hogy meglátom |
örömöm felkölt napját. |