Balassi Bálint: HARMINCADIK
1 | Mire most, barátom, azon kérdezkedel, |
Hogy éngem szerelem ennyire hajtott el? |
Vallyon csak te vagy-é, kit nem gyújthatott fel? |
Csudálom, ha néked nem volt még közöd evvel! |
2 | Mert indul szerelem mi természetünkbűl, |
Minden állatokban adatott Istentűl, |
Látd-é, minden állat társának mint örül? |
Vehetsz egyébrűl is példát, nemcsak emberrűl. |
3 | Vedd eszedbe csak, hogy az oktalan állat |
Mint őrzi, szereti, neveli ő nyáját, |
Kik-ki az övéért nem szánja halálát, |
Csak hogy azt szeresse, akinek adta magát. |
4 | Hol vagyon oly állat, ki szeretőjéért |
Halált nem szenvedne annak oltalmáért? |
Hát mit csudálsz rajtam, ha szerelmesemért |
Okos állat lévén gyötrődem nyeréséért? |
5 | Fulgosius egy sasról ír ilyen csudát, |
Ki úgy szerette, együtt nevelte lányát, |
Hogy csak annak vitt minden fogott madarát, |
Sőt leány haláláért meg is ölte magát. |
6 | De hagyjuk bár el ezt! Nézd, a vetemények |
Tavasznak örülnek, fák és minden füvek |
Vigadnak béjüttén, mint szeretőjeknek, |
Gyászokat elvetvén mind fejenként zöldülnek. |
7 | Gondolj régi időt eleitől fogva, |
Megesméred, hogy volt mindenütt hatalma, |
Bölcsnek, vitézeknek jovát ő megbírta, |
Szerelem erejét senki meg nem állhatta. |
8 | Ádámot, atyánkot vallyon nemde Éva |
Alma ételére hiszem ő izgatta? |
Az első vétek is lőn szerelem mia, |
Mert Éva szerelme vitte Ádámot rea. |
9 | Mi veszté el Sámson erejét, két szemét? |
Herculesnek is mi vette volt el eszét, |
Hogy viselné szeretője öltözetét, |
Asszony népe között sodorgatná ő szöszét? |
10 | Aristotelesnek mit használt bölcs esze, |
Hogy szép felesége őtet megnyergelte? |
Salamonnak hol volt nagy tudós elméje, |
Mikor szeretője pogánságra hitette? |
11 | Ariadne miért adta volt fonalát |
Theseusnak, ki megölte osztán bátyját? |
Mért mutatta azzal Labyrinthus útát? |
Azért, hogy inkább szerette Theseust, mint bátyját. |
12 | Parisnál ki volt szebb, akár Absolonnál? |
Ki volt vallyon jámborb Szent Dávid királnál? |
De szereté asszont, ki volt Uriásnál, |
Isten ellen véte, mert vigada ő aznál. |
13 | Medeát, Ilonát mi vitte volt erre, |
Hogy egyik Parist, másik Jasont szeresse, |
Ki-ki szeretőjét nagy messze kövesse? |
Látd-é, szerelemnek vagyon mely nagy ereje? |
14 | Acontius ifjat vallyon mi tanítá, |
Cydippe szavával hogy almán azt írta, |
Mintha már Cydippe volna ő mátkája, |
Erős esküvéssel véle azt fogadtatná. |
15 | Trójának mi rontá el erős kőfalát? |
Priamusnak mi veszté el királságát? |
Pyramust és Thisbét, az igen szép leánt |
Szerelem ölé meg, látod-é nagy hatalmát? |
16 | Achilles Trójában csak Polyxenáért |
Ellenség keziben ment csak ő kedvéért; |
Aeneas Turnussal megvítt Laviniáért, |
Gismunda megölte ő magát Gisquardusért. |
17 | Szénás városbéli hol szép Lucretia? |
Hol vitéz Deiphobus szeretője, Lyda? |
Hol vagyon Carthagóba lakó Elissa? |
Ezeknek mind csak az szerelem volt gyilkosa. |
18 | Hol Diomedessel az ferdős leánya? |
Leander szerelme, az is egy nagy példa; |
Jusson Procrisnak is eszedbe halála, |
Spániába nemrég mint járt Donya Liciza? |
19 | Penelope özvegységének mi oka? |
Ispitályban miért lakott Magelona? |
Phyllis Demophoont is addig miért várta? |
Azért, mert szívükben gerjedt szerelem lángja. |
20 | Igaz szerelmő Leucippét nyavalyára, |
Ifjú Theagenest annyi bujdosásra, |
Nagyot kicsin renden való házasságra, |
Mindent csak szerelem vitt képtelen dolgokra. |
21 | Akarék csak régi példát előhoznom, |
Mert mostaniakról nem jó nékem szólnom, |
Szerelem most sem szűn meg, igazán mondom, |
Titkon-nyilván lenni nagy sokakon jól látom. |
22 | Nincs senki oly eszes, kit az nem téveszthet, |
Viszont tudatlant is ez megeszesíthet, |
Vallyon s ki oly erős, kit ez meg nem győzhet? |
Rútat szerelembe, mint szépet, ő úgy ejthet. |
23 | Mint hatalmasnál nincs személyválogatás, |
Így szerelemnél is nincs semmi választás, |
Kinek-kinek az övé helyett nem kell más, |
Béka lévén, fogolynak tetszik a kedves társ. |
24 | De ez mind hadd járjon, nésze csak személyét |
Annak, aki éngem szeret, mint két szemét, |
Vajha te hallhatnád gyönyörű beszédét, |
Inkább nem csodálnád, hogy gyötrődöm én azért. |
25 | Mert aki szerelme alá magam ádtam, |
Annak személyénél szebbet én nem láttam, |
Éngem hogy igazán szeret, azt megtudtam, |
Kiért magam én is csak néki ajánlottam. |
26 | Kész azért már szívem szenvedni érette |
És mást nem szeretni soha őhelyette, |
Kész szolgálni, míg e földen tart élete, |
Mert megérdemlette tőlem igaz szerelme. |
27 | Fészket vert szívemben már az ő szerelme, |
Előttem szüntelen képe, jó termete, |
Ha szinte aluszom is, álmodom véle, |
Mert csak övé vagyok, senkié sem egyébé. |
28 | Nincs azért e földen oly teremtett állat, |
Ki nem fáradt volna a szerelem alatt, |
Csudálom, hogy eddig még sem jutott reád, |