Balassi Bálint: HARMINCNYOLCADIK
HARMINCNYOLCADIK
IMMÁR HOGY AZ CUPIDO MUTATÁSÁRA MEGSALDÍTJA JULIÁT, AZFELÉ MÉGYEN, KIT SZINTE EGY KAPUKÖZBEN TALÁL ELŐ, S KÖZÖL ÍGY SZÓL
ugyanazon nótára
| 1 | Egy kegyes képében az gyászöltözetben |
| vallyon angyal tűnék-é? |
| Vagy ember magzatja angyalábrázatba |
| szemeimnek tetszék-é? |
| Angyal-é vagy ember, aki ezen ment el, |
| lelkem de immár övé. |
| 2 | Lelkem drága kincsét, dicsőséges színét |
| jobb részre mind béfedte, |
| Csak vidám szemeit, lelkem éltetőit |
| énreám függesztette, |
| De azt sem kegyesen, sőt nagy idegenen, |
| csak mintha nem esmérne. |
| 3 | Vajha ez az volna, kit Venus fogada |
| fia által énnékem, |
| Hogy kezembe adna, ha ő szolgálója |
| szabadulna igyében, |
| Szívem nagy bánatja örömre fordulna, |
| vég lenne könyveimben. |
| 4 | De ne adja Isten, hogy ez ilyen légyen, |
| ez bizony inkább tündér, |
| Vagy vadász Diana, vagy istenasszonya |
| szívemnek, amit felvér, |
| Mert noha szereti, de azért rettegi, |
| csak szólni néki sem mér. |
| 5 | Kegyesség, kedvesség, ékesség, édesség |
| épen mind benne látszik, |
| Tekintet, nyájasság, okosság, vidámság |
| rajta nyilván meglátszik, |
| Ő szépség formája, illik minden módja, |
| mert mennybélinek tetszik. |
| 6 | Bár magát ne lássam, de csak szavát halljam, |
| szívem őhozzá készül, |
| Belőlem kiindul, úgy dobog azontúl, |
| nem élhet nála nélkül, |
| Csak őérte hal s vész, mindent szenvedni kész, |
| semmit se fél egyébtűl, |
| 7 | Hanem csak őtőle, azkinek kívöle |
| vigasztalója több sincs, |
| Semmi szép múlatság, semmi jó nyájasság, |
| semmi világi nagy kincs, |
| Nosza, én nagy búmban így szólok magamban |
| mondván: Lelkem, rám tekints! |
| 8 | Egy kapu közében juték elejében |
| vidám szép Juliának, |
| Hertelen hogy látám, előszer alítám |
| őtet lenni angyalnak, |
| Azért ő utába így szólék utána, |
| mint istenasszonyomnak. |
