Balassi Bálint: HARMINCÖTÖDIK
1 | Régi szerelmem nagy tüze |
Hamuvá vált vala szinte, |
De ím, nem tudom, mi löle, |
Hogy bennem meg felgerjede. |
2 | Elvált hív szeretőm miatt |
Új bánat nagy kínnal fogyat, |
De nem látom semmi módját, |
Mint oltsam szerelmem lángját. |
3 | Mert mint mérges nyíllal lőtt vad, |
Kiből nyílvas ki nem szakad, |
Fetreng, sem élhet, sem halhat, |
Úgy tűr én szívem fájdalmat. |
4 | Hogy véletlen most Cupido |
Meglőtt az mordály áruló, |
Maga hittel lőn köztünk szó, |
Hogy frigyünk lenne állandó. |
5 | De hitét ugyan nem állja, |
Frigyét ez fattyú felbontja, |
Elmémet olyra gyúlasztja, |
Ki csak kár, maga is látja. |
6 | Mert annak édes szerelmét, |
Kinek ígéri személyét, |
Magánál vesztette kedvét, |
Nésze tökéletlenségét. |
7 | Avval régen gyűlöltetett, |
Azki szerelmével éget, |
Veszedelmemre de siet, |
Hogy bennem gyújt régi szenet. |
8 | Átkozott, ha nem más móddal, |
Végezd búmot halálommal, |
Ne gyújts olthatatlan lánggal, |
Metszesz keserves kínommal? |
9 | Vagy hogyha égetni akarsz, |
Mint bolondot, mit játszódtatsz? |
Arra gerjessz, kit megadhatsz, |
Nyerhetetlenre ne gyúlassz! |