Balassi Bálint: [HATVANHATODIK]
1 | Óh, én édes hazám, te jó Magyarország, |
Ki keresztyénségnek viseled paizsát, |
Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát, |
Vitézlő oskola, immár Isten hozzád! |
2 | Egriek, vitézek, végeknek tüköri, |
Kiknek vitézségét minden föld beszéli, |
Régi vitézséghez dolgotokot veti, |
Istennek ajánlva légyetek immár ti! |
3 | Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak, |
Azkiknek hátokon az jó vitéz ifjak |
Gyakorta kergetnek, s hol penig szaladnak, |
Adassék egészség már mindnyájatoknak! |
4 | Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség, |
Katonatalálmány, újforma ékesség, |
Seregben tündöklő és fénlő frissesség, |
Éntűlem s Istentűl légyen már békesség! |
5 | Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem, |
S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem, |
Maradjon nálatok jó emlékezetem, |
Jusson eszetekbe jótétemről nevem! |
6 | Vitéz próba helye, kiterjedt sík mező, |
S fákkal, kősziklákkal bővös hegy, völgy, erdő, |
Kit az sok csata jár, s jószerencse leső, |
Légyen Isten hozzád, sok vitézt legelő! |
7 | Igaz atyámfia s meghitt jóbarátim, |
Kiknél nyilván vadnak keserves bánatim, |
Ti jutván eszembe hullnak sok könyveim, |
Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim! |
8 | Ti is, angyalképet mutató szép szüzek |
És szemmel öldöklő örvendetes menyek, |
Kik hol vesztettetek, s hol élesztettetek, |
Isten s jó szerelem maradjon véletek! |
9 | Sőt te is, óh, én szerelmes ellenségem, |
Hozzám háládatlan, kegyetlen szerelmem, |
Ki érdemem - - - - - - - - - - - - - - - |
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - |
10 | Ti penig, szerzettem átkozott sok versek, |
Búnál kik egyebet nékem nem nyertetek, |
Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek, |
Mert haszontalanok, jót nem érdemletek. |