Balassi Bálint: [HATVANKETTŐDIK]
[HATVANKETTŐDIK]
AMATORUM CARMEN DE VIRGINE MARGARETA
[azon nótára]
| 1 | Vitézek karjokkal, kígyók fulákjokkal, |
| bikák szarvokkal sértnek, |
| Körmökkel szép sólymok, foggal oroszlányok |
| szaggatnak, azmit érnek, |
| Csak az szép leányok s az basiliscusok, |
| hogy a szemekkel ölnek. |
| 2 | Azminthogy újobban éngemet is mostan |
| egy nevedéken szép szűz |
| Két fekete szemmel, mint fényes fegyverrel, |
| már szörnyű halálra űz, |
| Kit hogyha reám vét, gerjeszti szerelmét |
| bennem, ki úgy ég, mint tűz. |
| 3 | Mely tűz hogy éngemet még hamuvá nem tett, |
| senki nem csudálhatja, |
| Fulgosius amint a nagy csudákról írt, |
| valaki azt meglátja, |
| Holott nagy csudául ír szarvasbogárrúl, |
| s bizonságát is ádja, |
| 4 | Hogy vadnak bogarak, kik láng között járnak, |
| szárnyon szépen repülnek, |
| S nem csak meg nem égnek, de ottan elvésznek, |
| mihent lángból kikélnek, |
| Így tűz éngemet is éltet, ha emészt is, |
| s nem hágy vészni éltemnek. |
| 5 | Mely szerelmes tüzem, hogyha eddig éngem |
| nem szárazgatott volna, |
| Könnyhullásom miatt, mint egy folyó patak, |
| mind elcsorgottam volna, |
| De viszont könyvemnek köszönöm, hogy élek, |
| mert tüzemet az oltja, |
| 6 | Hogy mind el ne fogynék, de csendesen égnék |
| kevesebb gyötrelemmel, |
| Csak képes örömmel, jó gyönyörűséggel, |
| szeretőm szerelmével, |
| Ki nékem elég kincs, mert világon jobb sincs, |
| mint édes keserűvel. |
| 7 | Igyenesen felnőtt, szép nyers ciprusvesszőt |
| jegyez mert ő termete, |
| S kalárist kis szája, rózsát szép orcája, |
| mézet ereszt beszéde. |
| Kivel mit gondolok? Hát ha szegény vagyok |
| is, hadd éljek kedvemre! |
| 8 | Sok kincs, nagy gazdagság, pénz, marha, uraság |
| bár mind azoké légyen, |
| Akiket fösvénység, nagy telhetetlenség |
| gyötör szüntelenképpen, |
| Én az kis értékkel ha tűrök jó kedvvel, |
| hiszem, nincs senki ellen. |
| 9 | Hónál fejérb lábát zöld pázsiton harmat |
| ha néha nedvesíti, |
| Hogy mezítláb járván csak múlatságában |
| szép virágit csipkedi, |
| Akkor bokrok megül nézvén, szerelmétűl |
| égek, örülvén néki; |
| 10 | Merthogy bölcs versekre gyengén énekelve |
| ereszti ki szózatját, |
| S hol gömbölő nyakán, s hol jól termett vállán |
| terengeti szél haját, |
| Midőn gondolkodván, kertében ballagván |
| köti szép koszoróját, |
| 11 | Már ezután azért ez egészségéért |
| sok jó kopia romol, |
| Vitézek homlokán szablya miatt gyakran |
| szerelméért vér omol, |
| Mert ez az a virág, ki miatt barátság |
| társok között felbomol. |
| 12 | Szent Lőrinc-nap után az ezerötszázban |
| és az nyolcvankilencben, |
| Remete módjára havasok aljába |
| élvén, szerzék versekben |
| Arról, ki oly, mint hölgy, s kinek neve szép gyöngy |
| a bölcs deáki nyelvben. |
