Balassi Bálint: HUSZONHARMADIK
HUSZONHARMADIK
ének olasz nótára
| 1 | Keserítette sok bú és bánat az én szívemet, |
| Kiben régoltától fogva viselem életemet, |
| Nem tudok már mit tenni, hová fogjam fejemet, |
| Mert sok nyavalya után új kín gyötör most éngemet. |
| 2 | Reám mert hertelenséggel most az szerelem jüve, |
| Egy igen szép virág magának engem köteleze; |
| Egyetlenegy szépségem, mindéltig így kínzasz-e? |
| Az te hív szolgádat [...] megölni nem szánod-e? |
| 3 | Vége bár keserves éltemnek légyen, ha akarod, |
| Ha szerelmemet kínnal fizetni jobbnak gondolod, |
| Ám teljék néked kedved, csak hogy te jobb karod |
| Hozza el életemért nékem kedves halálomot. |
| 4 | Semmit mert nem gondolok immár szernyő halálommal, |
| Csak hogy ölessem meg te liliomszínő karoddal, |
| Én szerelmem, gyilkosom, boldog lészek azzal, |
| Ha az én kínaimnak végét éred halálommal! |
| 5 | Jóllehet, ha meg kell halnom, okát tudni akarnám, |
| Mert ha szerelmemért míveled ezt mostan énrajtam, |
| Az jóért hogy gonosszal akarsz lenni hozzám, |
| Nem illik, hogy szolgálatomért tőled így kínzassam. |
| 6 | Térj hozzám azért most, egyetlenegy gyönyörűségem, |
| Tégy te szolgáddá engem, én édes drága szépségem, |
| Mert csak tebenned vagyon nékem reménségem, |
| Hiszem, hogy még valaha megszánván, te jól téssz vélem. |
| 7 | Ímé, lám naggyal meghaladtad az te szépségeddel, |
| Azkinek nevét viseled te vezeték neveddel, |
| Az napnál hatalmasb vagy te két szép szemeddel, |
| Szép Diana is semmi hozzád magaviseléssel. |
| 8 | Látván minapi napon hajad aranyszínő voltát, |
| Kaláris szabású ajakid édes mosolygását, |
| Gyönyörű beszédednek hallám zengő szavát, |
| Álmélkodván csodálám az te rózsaszínő orcád. |
| 9 | Oly igen nagy ereje vagyon te két szép szemednek, |
| Akiket akarnak, megölnek, s ismét megélesztnek; |
| Az hónál fejérb kezed, kit Istentűl kérek, |
| Hogy rövidnap szorosan ölelvén rám keröljenek. |
| 10 | Nem illik azért néked lenni hozzám most félkedvvel, |
| Ha meggondolod, hogy kiket hadtam én éretted el, |
| Szántalan fáradságot vettem én érted fel, |
| Kiket is csak egyedül érted viseltem békével. |
| 11 | Az szükség viszen tőled ily igen messze most éngem, |
| Nem lehet az különben, el kell immáron sietnem, |
| Nagy víg kedvő szerelmem, ne felejts el éngem, |
| Végyed örökké való hív szolgálatomot nékem. |
